1. mely(ik) személy? ki van itt?; kire vársz?

2. <valakinek a kiléte felől tudakozódva.> ki az a kiss?; kid neked ő? | ▸ kinek hívják?

3. (ragozatlan) <érzelmileg színezett kérdésben értelmezőszerű nyomósítással, gyak. a kérdő jelleg háttérbe szorulásával.> ki a fenét érdekel ez?

1. rég v. vál aki. ki korán kel, aranyat lel. | ▸ van, nincs, ki nincs, ki vigasztalja.

2. rég amely.

1. <páros haszn:> a) némely(ik) ember ..., más ember ... ki ezt, ki azt szereti; b) nép némely(ik) állat, tárgy ..., más állat, tárgy ...

2. <kérdő alakú von névm-sal v. hsz-val együtt:> ki-ki, mindenki. fut, ki merre lát.

3. <állítm nélküli, kérdő alakú htl névm-sal v. hsz-val együtt, annak kif-ére, hogy bizonyos személyek szerepe, megítélése esetenként különböző.> [jóban vagy velük?] kivel hogy. | nép rég <ugyanilyen szerkezetben, dologra, tárgyra vonatkoztatva:> melyik. [hogy az alma?] ki micsodás.

4. ▸ ha ki

1. kint levő helyre, ilyen hely felé v. vmely köz(ép)ponttól távolabb levő helyre. ki a térre; ki a tanyára. | tágasabb, szabadabb helyre, helyzetbe. ki a szabadba; ki az életbe. | ▸ ki és be ▸ se ki, se be

2. <távozásra való erélyes felszólításként v. távozás szükségességének kif-ére.> ki innen! | ▸ ki vele! | <állatok kikergetésére.> hess ki! | ▸ ki!

3. nép kinn. ki az udvaron; ▸ ki van valami valamiből ki van az inge.

4. ▸ ki van lesz valamitől, valakitől

1. zárt v. körülhatárolt téren kívülre. kimászik, kilehel, kidob. | eredeti helyéről elmozdulva v. irányától eltérve. kisiklik, kileng. | <jelentéstömörítő igékben.> kiparancsol, kiutál.

2. környezetét magasságban felülmúlva. kimagaslik, kidagad. | térben széles(ebb)re, bő(vebb)re. kiszélesedik, kitágít.

3. úgy, hogy valaki, valami nyitottá, ill. láthatóvá válik, napvilágra kerül. kibont, kicsillan. | hozzáférhetővé, ismertté válva, téve. kitudódik, kihirdet, [könyvet] kiad.

4. úgy, hogy valamin nyílás, rés keletkezik. kilyukad, kirág.

5. elkülönülve, megkülönböztetett helyzetbe. kimarad, kiválaszt.

6. úgy, hogy valami vhonnan eltűnik, elfogy. kiázik.

7. vmely folyamat végét, ill. vmely új állapot kezdetét elérve. kivirrad, kihűl.

8. valamit alaposan, eredményesen elvégezve. kivizsgál. | (visszaható névm-sal) vmely igény(é)nek, vágy(á)nak teljesen eleget téve. kialussza, kimulatja magát.

9. a végső határt is elérve, túlságosan. kiéhezik, kisárgul.

10. a cselekvés eredményével valamit, valakit ellátva. kicirkalmaz, kivilágít, kicsinosít.

11. <a jelzett cselekvés ellenkezőjének kif-ére.> kitakar, kifon.

12. egyéb jelentésmódosító szerepben. kinevez, kifog [valakin].

13. <megismételve a cselekvés, történés ismételt voltának kif-ére.> ki-kinéz.

1. <annak jelölésére, hogy kire, mire irányul a cselekvés.> [hívja] a fiát; [vágja] a fát.

2. <annak jelölésére, aminek a felhasználásával a cselekvés végbemegy.> a krémet [felkeni].

3. <annak jelölésére, aki v. ami a cselekvés eredményeként létrejön.> fiút [szült]; levest [főz]. | <annak jelölésére, ami a cselekvés által arra az időre létrejön.> táncot [lejt]. | <a cselekvést ismétlő fn ragjaként.> [békés] életet [él].

4. vmely helyen. [járja] a falut.

5. valamennyi ideig. öt évet [ült].

6. ritk <kif-ekben:> valamiként. őrt [áll].

7. <vonzatszerűen, nu-val.> korát [tekintve].

1. vhány ízben. ötöt [dob]; sokat [utazik].

2. valamilyen mértékben, ill. módon. egy kicsit [fél]; jót [aludt].

3. biz: ▸ mit? mit [tűröd]?

1. kezével, es. testének más részével v. vmely eszközzel szorítva tart. fogja a tollat; csípővassal fogja a parazsat. | (t. n. is ) valami rögzítve tart, összetart, nem enged elmozdulni (valamit). jól fog(ja ) az enyv.

2. kézbe vesz, megragad. ▸ fegyvert kardot fog ▸ kezet fog valakivel | magához vesz, átvesz. fogja, ez a magáé! | sp <kapus labdát> elkap, nem enged be. fogta a lövést. | ▸ pártját fogja valakinek | valamit megfog, és valamilyen hely(zetb)en v. alak(zat)ban rögzít. satuba fog valamit. | ▸ valamin fog valakit karon fogva sétálnak.

3. foglyul, zsákmányul ejt. halat fog. | valakit rajtakap valamin. hazugságon fogta. | biz ügyeskedéssel vmely célra, valamiül szerez (magának) valakit. férjet akar fogni. | ▸ szelet fog | <esővizet> edénybe gyűjt.

4. <fegyvert> felkap és valakire, valamire irányít. pisztolyt fog valakire. | valamit ráhárít, ráfog valakire. szomszédjára fogta a lopást.

5. zene <hangszeren hango(ka)t> ujjai mozdulatával képez, ill. megszólaltat. oktávot fog.

6. rádió(n), televízió(n) vmely állomás adását felfogja. varsót fogja.

7. <igavonót> valamibe befog. eke elé fogta a lovát.

8. korlátoz, fegyelmez, (valamilyenre) mérsékel. szigorúan fog valakit; halkabbra fogja a hangját.

9. rászorít, rászoktat valamire. diétára fog valakit. | ▸ valamibe, valamire fog valakit, valamit vallatóra fog. | ▸ valamire fogja a dolgot

10. ▸ fogja magát fogta magát, elment.

11. (t. n. is ) <eszköz> a hatását érvényesíti valamin. vastagon fog a toll. | tn ▸ fog az esze, az agya a feje ▸ úgy fog az esze, mint a borotva | (t. n. is ) <anyag vele érintkező más anyagon> szennyet, foltot hagy. a piros blúz fogott. | ▸ valakit fog a nap

12. tn ▸ fog valakin, valamin ▸ nem fog rajta semmi | árt valakinek, valaminek. nem fogja a golyó.

13. valami keletkezik, támad valakiben, valamiben v. rajta. gyanút fog; tüzet fog.

14. (t. n. is ) táj fogan, fogamzik.

15. tn belekezd, belefog valamibe. aratásba fog.

1. <nyomatékos jövő idő kif-ére.> hétfőn fogunk menni, nem kedden!

2. <jövőbeli valószínűség, esetlegesség kif-ére.> ő tudni fogja, hogy ...

3. < (fenyegető) parancs kif-ére.> itthon fogsz maradni!